Az európai stílusú, -vízálló dobozok tervezésének alapvető technológiája a tömítésen és a szivárgásbiztos-technikákon alapul, amelyek megakadályozzák a nedvesség és más külső anyagok bejutását a belső térbe, védve a tartalmat. Az elterjedt technológiák közé tartoznak a gumi tömítőgyűrűk, a szivárgásbiztos-szalagok és a vízálló csavarok. Az anyagválasztás szempontjából a külső héj anyagának olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint a korrózióállóság, a magas{5}}hőmérsékletállóság, az alacsony-hőmérsékletállóság és az ütésállóság, míg a belső alkatrészek, például a tömítések és tömítőgyűrűk jó rugalmasságot, kopásállóságot és korrózióállóságot igényelnek. A szerkezeti kialakítás kulcselemei közé tartozik a fedél, a tömítőgyűrű, a kapcsoló és a rögzítőeszköz; az ésszerű kialakítás hatékonyan javíthatja a vízálló teljesítményt.
A kialakítás tartalmaz egy felső fedelet és egy alsó héjat, az alsó héj belsejében egy vízálló komponenst szereltek fel. A vízálló alkatrész egy tömítő részből és egy résrészből áll. A tömítőrész szorosan illeszkedik az alsó héj belső falához, míg a résrész tömítőhornyot képez maga és a belső fal között. A felső fedél és az alsó héj összeszerelésekor a felső fedél alsó vége belép a tömítőanyag horonyba, lehetővé téve, hogy a horonyban lévő tömítőanyag teljesen kitöltse a rést, biztosítva a teljes tömítést a felső fedél és az alsó héj között, így megoldható a csavaros rögzítéssel könnyen keletkező hézagok problémája.
